evés

Az evés egyrészt táplálkozás, és így növekedési kérdés is. De mikor mire van szükségem a növekedéshez? Nem kell, hogy mindig mindenki mindent szeressen: húsz éves koromig ki nem állhattam Mozartot. A párizsi Notre Dame egyik ottjártamkor a legkevésbé sem érdekelt, rá se emeltem a szememet előtte elhaladva: nem az foglalkoztatott éppen. Persze, ha növekedésről beszélünk, azonnal felmerül a kérdés, hogy mi is a mérték, ami szerint növekszünk.

Az evés másrészt ízlelés, és így a megismerés legősibb formája (lásd Ps.34: „Ízleljétek és lássátok, míly édes az Úr”). Elmaradhat-e az ízlelés funkciója a leghétköznapibb zenehallgatásból? Valóban halljuk-e a zenét anélkül, hogy megízlelnénk hangulatát, levegőjét? A szerző és az előadó közös főztjét? És lehet-e komolyan venni az ítéletet az egyes hangok megízleléséig hatoló és ugyanakkor a teljes szellemi kontextust egybelátni akaró ízlelés nélkül?

Az alábbi részlet egy élő elektronikát használó basszusfurulya szólódarabomból (Carcere grande) való, melyet Piranesi (1720–1778) ‘Képzelt börtönök’ című rézkarcsorozata ihletett. Molnár Andrea furulyázik.