#76 szám alatt írtam a miszlai rk. templom szegény sorsú fenyőiről. Azóta beszélgettem egy idősebb helyi asszonnyal, és megtudtam, hogy a templom köré a fenyőket a két háború között ültették. Persze, a fenyő szemre szép (már csak puszta látványa is csökkenti a hőérzetet a Nagy Magyar Nyárban), illatra felemelő (kebeltágító ózon-özön), terem rajta fenyőméz (ami nem is igazi méz, hanem a levéltetvek szúrásai nyomán kibuggyanó cukros és gyantás nedű méhek által begyűjtött sötét és ízletes masszája, amúgy nagyon szeretem); üldögél a fenyőkön fenyőrigó is (amit pedig a macskánk szeret, persze nem zenei, sőt, talán még csak nem is gasztronómiai szemszögből, hanem mert a kis pettyesmellényű naívát könnyű elkapni, ha leszáll a földre gilisztákért); és bizony, hogy a hangokról essék még pár további szó: egy fenyőn még a szél (ami ott fú, ahol akar) is más hangon susog, mint egy akácon. Az akác noch dazu amerikai jött-ment (bár az akácméz már a magyar identitás elidegeníthetelen és ősvalódi része, mint a szintén amerikai paprika), míg ugye valahol messze, de nagy szilárdsággal ott a „zordon Kárpátoknak fenyvesekkel vadregényes tája” — ami viszont nem jött (mert hát ugye mindig is „itt” volt), hanem csak ment („vitték”).

Úgyhogy abszolút volt miért alpesien (kárpátian) vonzó kis magashegyi tájjá varázsolni a nagy múlt után zsugorodásnak és süppedésnek induló, kukoricások ölelte, lankás települést. Igen ám, de a nénitől azt is megtudtam, hogy a fenyők nőttek, nőttek, és dehogyis száradtak ki: a templom a patak partján áll, a nedvesség nagyobb gond ottan, mint a szárazság (a képen látszik is a felázó fal). Ám már akkorák lettek, hogy bármelyikük kidőlése a templomot magát is lerombolta volna, úgyhogy két éve elő kellett venni a láncfűrészeket. Utána pedig már nem eredtek meg a kis csemeték, és ez már valóban a klímaváltozás; mint ahogy a falu magasabban fekvő területein elszáradó nagyobb fenyők is, meg az elmúlt évek egyre vadabb szélviharai is.

A mese tanulságát vonja le ki-ki magának, kombinálja fantáziadúsan a cikkben felhozott szimbolikus tartalmakat és az elmúlt száz év történelmi eseményeit — Szent Vendel, für alle Fälle, a hátát mutatja az egésznek, mint látjuk a képen.