A kockás abrosz, pláne, ha mű-viaszosvászonból van, a retro étkezés egyik alapvető kelléke. Pár éve még voltak Pesten és másutt az országban is rendes kockásabroszos helyek, ahol egyszerű, olcsó, de jól elkészített ételeket lehetett enni. Ezek többségében azóta valami rémes minimál-utánzat ütötte fel a fejét a berendezést, és sajnos néha az étlapot illetően is. Fehér huzatú, hosszútámlás székek, mediterrán kőburkolat, lágy popjazz, durva szövésű csík-terítő vagy nyomtatott papírlap. Igazi mű-viaszosvászon kockásabroszunk viszont nekünk van ám idehaza, nyári kerti ebédekhez. A kockás ing pedig gyerekkorom óta nagy kedvencem volt. S mivel az ingek élettartama véges, néha cserélődik a ruhatár; amikor pár éve az oktatásért folyó tüntetések jelmeze a kockás ing lett, és épp nem volt kockás ingem, vettem hát gyorsan kettőt, leértékelve — azóta is megvannak, bár szemlátomást öregszenek.

Bő évtizeddel ezelőtt volt egy A:N:S chorus-koncertünk a kiscelli múzeumban, amin mindannyian kockás ingben léptünk fel. Mégpedig azért, mert a koncert műsorának központi darabja Josquin zseniális miséje, a Missa Hercules dux Ferrarie volt. Ennek a misének a cantus firmusa egy nyolc hangból álló kis dallam, amit Ercole d’Este ferrarai herceg nevének magánhangzói adnak ki: „Hercules dux Ferraie” =  re–ut-re–ut-re-fa-mi-re. Az 1500 körüli évek legnagyobbja, Josquin, aki akkora szerző volt, hogy halála után többet írt, mint életében (: Luther bonmot-ja a korabeli zeneműkiadók üzleti tisztességéről), egy magába forduló, melankolikus figura volt. Legjobb művei abból jöttek ki, hogy addig nézegetett, forgatott monomániás révületben pár hangot, amíg azok elképesztően izzó kapcsolatba léptek egymással, és a kapcsolatrendszerből egyszerre született befelé vonzó intetzitás és eksztázis, szabályos rend és szabad szárnyalás, apollói matematika és dionűszoszi költészet.

Ebben a misében minden a kettőhatványok szerint rendeződik el: a rövidebb és hosszabb szakaszok a cantus firmus hintázásának megfelelően igazi kockásabroszt adnak ki. És a kompozícióban szinte minden ebből az elvből van leosztva és felszorozva. Formailag a legminimalistább mise a reneszánszban, de a legrafináltabb szakácsremek. Itt a kottája, érdemes kinyomtatni és megfejteni, hogy is működik; és itt a régi, kockásinges koncertfelvétel, 2005. október 30.: énekel Patay Péter, Nigel Heavey, Mizsei Zoltán, Kalmanovits Zoltán, Koncz András, Benkő Pál.

Kyrie — Gloria

Credo

Sanctus

Agnus