Volt jó tizenöt éve egy zenei tábor Tokajban. Pár évig működött, és úgy tűnik, épp attól ment szét, aki megszervezte — de az a pár év azért nagyon jó volt, legyen ez itt inkább hommage a létrehozásért, mintsem lamento a kimúlás felett. Egyik évben lejött Rados Ferenc is tanítani, s jött többek között egy egész kis kamarazenekar is, tanulni, őhozzá. Bartók Divertimentójának első tételét játszották: feszes volt, friss, csillogó, tapsra kihozva. Rados végighallgatta, azután nagy ívben levette a szemüvegét: „Há–há–háá! Hát az nem úgy van! Vannak a zenében jó hangok és vannak rossz hangok. Vannak kövér hangok és vannak sovány hangok. Vannak okos hangok és vannak buta hangok. Aztán ezek a jó hangok és rossz hangok, kövér hangok és sovány hangok, okos hangok és buta hangok valamilyen viszonyba kerülnek egymással. És ABBÓL lesz a tempó. De NEM FORDÍTVA!!!”

Tokajban — az akkori tapasztalat alapján, s talán ez nem változik hosszabb időtávlatban sem — vannak jó borászok és rossz borászok. Kövér borászok és sovány borászok. Okos borászok és buta borászok. Hogy ők milyen viszonyban vannak egymással, azt nem igazán tudom: csak annyit látok, hogy bizonyos irányokban tempó azért van… pedig talán jobb lenne fordítva.

Természetesen az, amit Rados Ferenc tanít, az lényegesen fontosabb annál, mint hogy ki melyik dűlő, vagy akár az egész hegy hasznát zsebeli éppen (hogy mi a „fordítás” a tokaji borászatban, annak a kiderítése és megízlelése pedig házi feladat annak, aki nem tudja). Rados tanításának a morzsái, anekdotaként dacolva a felejtéssel, szerencsére fel-felbukkannak még bőven, és bizony még ő maga is tanít és játszik is. Kedvcsinálóul csak pár apróság, amit találtam a youtube-on. És fogjuk őt szaván: hallgassuk, hogy hogyan is lesz a tempó a hangok viszonyából.

>>>>     >>>>     >>>>