John Dunstaple

1 Albanus roseo rutilat / Quoque ferendus / Albanus Domini laudans (a3) — izoritmikus motetta Szent Albán tiszeteletére

2 Kyrie (a3)

3 Gloria (a4)  

4 Alma redemptoris mater (a3) — Mária-antifona

5 Beata dei genitrix (a3) — Mária-antifona

6 Crux fidelis (a3) — körmeneti antifona

7 Credo (a3)

8 Sanctus (super „Da gaudiorum premia”, a3)

9 Beata mater (a3) — Mária-antifona

10 Salve regina misericordie (a3) — tropizált Mária-antifona

11  Agnus dei (a3)

12 Sub tuam protectionem (a3) — Mária-antifona / intabuláció a Buxheimer Orgelbuchból

13 Veni sancte spiritus / Veni sancte spiritus et infunde / Veni creator / Mentes tuorum (a4) — izoritmikus motetta Pünkösd ünnepére

A:N:S Chorus
Gavodi Zoltán, Gyulai Csaba, Koncz András, Mizsei Zoltán, Patay Péter
Közreműködik Koltai Katalin (gitár), Varga Ferenc (brácsa), Pétery Dóra (orgona)
vezényel Bali János

John Dunstaple (†1453. december 24.), angol muzsikus, csillagász, és matematikus a 15. század első felének egyik legnagyobb komponistája. Őt nevezhetjük a reneszánsz zene atyjának, főleg az ő darabjai közvetítették a kontinensre azokat az angliai hatásokat, melyek a késő-középkori francia nyelvű kultúrában a zenei reneszánsz megszületését katalizálták. Martin le Franc egy 1440-ből származó költeménye szerint Dufay és Binchois tőle vették át az angol stílust, és 1476-ban a kor legnagyobb zenetudósa, Johannes Tinctoris őt nevezi meg az Angliából eredő új stílus legfőbb képviselőjének.

Életéről alig tudunk valamit. 1419 és 1440 között valószínűleg kanonok volt Herefordban, Bedford hercegének szolgálatában is állt, akit talán Franciaországba is elkísért. Csillagászati összefoglalókat is írt. A londoni st. Stephen templomban temették el, de az 1666-os tűzvész a templommal együtt sírját is elpusztította.

Koncertünk — melyen az életmű fennmaradt részének negyede elhangzik — hű keresztmetszetét nyújtja művészetének: a kiválogatott misetételek és motetták valamennyi kompozíciós technikáját felvonultatják és stiláris fejlődését is bemutatják. Legkorábbi ismert műve (~1415) a koncertünket záró négyszólamú motetta, mely pünkösdi gregorián énekeket és szövegeket kombinál. 1425/26-ból származhat az Angliában tisztelt vértanú, szent Albán ünnepére készült motetta (1.) A misetételeken a késő-középkori angol stílus szinte valamennyi elemét megfigyelhetjük. Egyéni, új stílusa, melyet Dufay és Binchois műveiben láthatunk visszatükröződni, a misetételek közé szúrt motettákban (4-5-6, 9-10, 12 — a 15. század szokásainak megfelelően legnagyobb részük az akkor kibontakozó Mária-kultuszhoz tartozik) látható. A változatosság kedvéért ezek többségében hangszerekkel szólaltatjuk meg az alsó szólamokat. Az egyik motetta billentyűs átiratban is fennmaradt (12b).