Még jó néhány évtizeddel ezelőtt volt, hogy az Országos Filharmónia — megidézve az egykori lipcsei Zimmermann kávéházat, ahol maga Bach lépett fel rendszeresen az egyetemistáival — koncertet szervezett az akkor még a Felszabadulás téren álló Kárpátiába: játszottuk korabeli hangszereken Bach korabeli szonátáit, és korabeli módon közben zörögtek a kanalak a kávéscsészékben, tortákat nyammogtak a fogsorok, zümmögött a beszélgetés mindenütt. Álltam a félhomályban, kezemben a korabeli fuvola, és próbáltam az e-moll szonátába korabeli lelket önteni. Nem emlékszem már, mire jutottam vele, csak a kínos érzésre. Egyetlen vigaszom az esemény plakátja volt, mely “Bach korabeli süteményeket” ígért.

A rekonstrukció nagy dolog: tegnapelőtt találtam ezt a csodálatos videót >>> a Királyi Vár Kastély  tömegfejlődéséről. Most, hogy lassan visszaépülnek a hajdani budavári pénzügyminisztérium és a levéltár tornyai, és eltűnnek végre onnét a kortárs ipari építészet szennyfoltjai, hogy igazi utánzatoknak adják át a helyüket, azt gondolom, a Nemes Palota rekonstrukcióját is érdemes lenne komolyan venni. Igazi időtávlatban gondolkodni. Ennek szellemében javaslom a Bach-korabeli, 1714-es állapot helyreállítását (lásd a videón: esetleg a Pachelbel kánont játszhatná megállás nélkül). Ha ez elkészült, érdemes lenne a Kossuth-tér 1948-nál megrekedt visszaépítésében még ötven évet hátrálni (lásd képünkön): úgyis felesleges már az a nagy, drágán fűthető ház oda. A Kármelita rendház esetében egy 2010 előtti állapottal is beérném.