bio

Olyan jó lenne, ha úgy ehetnénk a terméseket, ahogy anno az édenkertben tettük: frissen, illatosan, egyenest a fáról, vad bőségben — ugye mindannyian emlékszünk még azokra az időkre! Az erre való emlékezés talán az egyik legfontosabb, még a morzsái is jól jönnek (az „éden” szó amúgy etimológialiag a „hedoné”-val azonos).

Amikor „bio” feliratú terményeket látok, akkor mindig eszembe jut ez a dolog, pedig tudom, hogy az így eladott termékek egy jó része a cégér dacára bizony rendesen a vegyiparnak köszönheti, hogy nem a megbillent ökológiai egyensúly miatt mértéktelenül elszaporodott hernyók, hanem az én beleimben válik újra sárrá (vö. Kosztolányi Dezső: A becsületes város). De azt hiszem, hogy a „biogazdálkodás” eszménye mögött bizony ott az édenre emlékezés; ha csak vágyként is. Nem baj. Pár éve hallottam egy rádió-riportot egy Pestről falura költözött (valószínűleg szakállas) bölcsésszel, akit a helybéliek megszóltak, mondván, hogy „tele van gazzal a kertje”. Erre a kolléga visszakérdezett: „Mire gondolnak? A gaz nem botanikai kategória. Melyik növény nem tetszik? A gólyaorr? A szarvaskerep? A veronika? A koronafürt? Az ördögszem?”

Az utóbbi években azután a „BIO” szónak újabb jelentése is lett az életemben: megalakult a Budapest Improvisers Orchestra. Szemben a különféle városokban működő, hasonlóan végződő  hárombetűs nevű együttesekkel a BIOban nincs karmester. Itt különféle hátterű muzsikusok játszanak együtt, mindenki felelős minden pillanatért, azért is, hogy éppen vezet vagy követ. Van valami pásztori, árkádikus derűje az egésznek: ahogy a 17. században az árkádiai akadémiába lépők levetették nagyvilági identitásukat, és képzeletben valami természeti létbe léptek, úgy itt is csak az számít, hogy épp mi szól. A BIO koncertjein úgy nőnek a hangok, mint a macskamenta, a csalán és a papsajt a fent említett bölcsész kolléga kertjében. A zenei élet több szomszédos kertjéből nézve ez természetesen gazos táj — de hát nem az én problémám, hogy ki milyen ízről marad le. Alább egy kis részlet hallható egy jó egy évvel ezelőtti koncertünkből.

BIO: Ajtai Péter – bőgő; Bali János – furulyák, elektronika; Bolcsó Bálint – elektronika; Kertész Endre – cselló; Kovács Gergely – ütőhangszerek; Kováts Gergő – szaxofon; Rubik Ernő Zoltán – zongora, tárgyak; Tijana Stankovic – hegedű, Váczi Dániel – glissonic.