Der Zucker

Idén január 14-én, n+1-ik születésnapomon nem csupán szerzői estem volt a MoME csodálatos új stúdiójában, hanem maga Maróth Miklós is kedveskedett egy szép ajándékkal: aznap látta el kézjegyével az egyházzene szakindításunk n/7-ik, ezúttal MAB FvB általi elutasítását. Az indoklás fő árgomentoma, hogy „[Bali János] saját kórusa (az A:N:S Chorus) a historikus régi-zene egy igen speciális részterületéhez, az 1600 előtti repertoár előadásához kötődik. Későbbi repertoár területén az elmúlt 25 évben sem karmesterként, sem karvezetőként nem végzett olyan kiemelt munkát, amely alkalmassá tenné a szak vezetésére.”

Gasztronómiai élvezetként ajánlom hát az MM drazsékat, zeneként pedig az A:N:S Chorus koncertjének („Freu’ dich des Lebens!” — a klasszika és romantika mindennapjai; BMC nagyterem, 2016. június 12.; vezényel Bali János, közreműködik Kemenes András — zongora) egy részletét. Első ügyvéd: Kéringer László, második ügyvéd: Blazsó Domonkos, Sempronius: Ujházy Márton; ki he hagyjuk a szövegét sem, és talán a szerény utóirat is érdekes lehet — node csin-csin, ein Gläschen Wein, soká éljek!

 

Franz Schubert (1797–1828): Die Advocaten  (Op. 74, D 37, 1812/1827; szöveg: Baron Engelhart)

1. ügyvéd: Uram, azért jöttem, hogy megkérdezzem, Sempronius úr megfizette-e már a költségeket, amivel nekem tartozik.

2. ügyvéd: Még nem kaptam meg tőle, de ma személyesen eljön hozzám. Nem menekülhet tovább előlünk: kérem, várja meg őt itt.

1. ügyvéd: A költségek megtérítése az ügyfél első számú kötelessége! [nb: itt egy ügyetlen vágással javítottam a szcenírozott koncert egy apró megakadását; BJ]

2. ügyvéd: Különben újra perbe kerül, és az többnyire nincs ínyére…

a két ügyvéd együtt: Ó, Justitia, te legkiválóbb!  Aki — bár a többségnek ez keserű — a doktorokat soha nem feleded el!

2. ügyvéd: Most igyunk hát egy pohárka bort! De csitt: valaki kopogtat! Ki az? Lépjen be!

Sempronius: Én vagyok az, Sempronius úr. Vidékről jövök egyenest, az utat gyalog tettem meg: nagyon kell spórólnom, de hát, sajnos, ezt is ki kellett próbálnom, hogy milyen egy picit pereskedni.

a két ügyvéd együtt: Uram, könyörgünk, egyenlítse ki a számlát!

Sempronius: Jaj, jaj, türelem: tudom jól, hogy a számlát ki kell fizetnem, csak egyetlen felvilágosítást kérnék önöktől, uraim.

a két ügyvéd együtt: Készséggel! Bár, ezt a kollokviumot mi konzíliumnak hívjuk, és beszámítjuk a költségekbe.

Sempronius: A cukor és a kávé, a bárány és az őzhús, zsír, vaj, liszt és tojás, narancslikőr és tokaji, és mindaz, amit még házhoz hoztam, ugye, az is beszámítandó, nem!?

a két ügyvéd együtt: nem, nem, nem, nem! Ez mind csak tiszteletdíj, nem számít bele a költségtérítésbe: ez alól felment minket a bíró, az indokok ott vannak a kancellárián.

Sempronius: Jaj, jaj, jaj, jaj!

a két ügyvéd együtt: egyetlen fillért sem ereszthetünk el, Isten ments: hisz fáradságunk nem csekély! Legyen igazság!

Sempronius: Kling, kling, kling!

mind együtt: Ó, Justitia, te legkiválóbb! Kling, kling, kling! Mily szépséges harmónia, mindenkit megbabonázó! Vágyadtól senki sem szabadulhat: az indokok ott vannak a kancellárián. Kling, kling, kling, kling.

 

[post scriptum]