Kéthetente elmegyek ázni a Királyfürdőbe. Ez legkisebb és legretkesebb magyar termálfürdő, ám a vize ennek a legjobb (ugyan a Lukács forrásainak valamelyikéből jön, de valahogy másnak tűnik, más az illata, más a színe, mint amit a Lukács medencéiben találni), és a hangulata páratlan: együtt van benne az ötszáz évvel ezelőtti török világ, 18. századi palotácskák külseje-belseje  és az 1970-es évek műemlékvédelme; láthatók a régi állami fürdőgyógyászat és az újabb jakuzzi-kultúra jelei, ott vannak a ‘kultúrfürdő’ nyomai, az udvarba a századforduló és a legutolsó évtizedek bérházai néznek be — félve várom az elkerülhetetlen felújítást. Júliusi estéken a zárás előtti órában alig van valaki odabenn: metafizikai a csend, csak a víz csobog a kupola nagy sötétjében. Ugyan gondoltam, hogy a nyáresti békességgel szemben december 27-én stresszes lesz a hely, de ennyi emberre azért mégsem számítottam. De, ha már egyszer ráköltöttem, a fürdőtér párás homályába érve mély levegőt vettem és elmerültem a nagy nyolcszögletű fazékban gőzölgő emberlevesbe. Egy kis húsdarab lettem száz másik között: öt percbe telt, mire sikerült egy szűk helyet találni a lépcsőn, két másik falat között.

Becsuktam a szememet, próbáltam összehúzódva is kényelmesen lenni… és akkor jött a meglepetés. A sok ember zaja együtt lenyűgöző hang-fürdővé állt össze. A pára által legömbölyített kacagás-zuhatagok és a sok intim beszélgetés mormogása együtt már szinte bántóan hangos volt, de hihetetlenül színes: sokféle nyelv, sokféle hangulat, temperamentum: üdítően tarka, mint egy virágos rét. Egy pillanat alatt kilazultam, kinyitottam a szememet és elkezdtem látni, hogy hányféle a bőrszín, haj, fejforma, tekintet, testalkat, járás, viselkedés került itt egymás mellé. Az egész világ együtt volt. Nem volt nálam semmi, amivel felvehettem volna ezt a zenét, és lehet, hogy a felvétel nem is adta volna vissza azt az ízt (ojajj, a melegített étel rémsége), úgyhogy ehhez a bejegyzésemhez nem csatolok linket: zenének azt ajánlom, hogy ki-ki hallgasson meg egy percet egy iskolaudvar, egy fürdő, egy vásárcsarnok emberi hangjaiból, és ízlelgesse a vidám tarkaságot. Gesang der Jünglinge.