feketerizs

Ez volt a mai desszert: feketerizs forró gyümölcsvelővel (meggy, alma, banán); aranyló akácmézzel nyakonöntve. Csodálatos a feketerizs: ugyanúgy kell főzni, mint a fehéret vagy barnát, kétszeres térfogatnyi vízzel felöntve, a leglassabb tűzön. Fekete rizsből is többféle van: ez most épp a hosszúkás szemű, világosabb fajta; a kis, kerekszemű, ragadós, még sötétebben fekete talán még ízletesebb. Desszertként lehet enni mákkal vastagon megszórva is, vagy édes túróval, vagy mazsolás-citromos mascarpone- vagy ricotta-krémmel, halványzöld szeptemberi szőlőhabbal, satöbbi. De köretnek is elképesztő: például sült paradicsommal egyszerű roston-csirke vagy pulykacomb-szelet mellé; netán vajon párolt halszelethez friss spenóttal és uborkával. Mindenképp olyan környezet kell mellé, ami a színeivel kiemeli a mély csillogású, lilába játszó feketét.

„Fekete vagyok, de szépséges”, latinul: „nigra sum sed formosa” (Énekek éneke 1:5). Hallgassuk Monteverdi és Palestrina zenéit, és olvassuk bőven az Énekek énekét: mossa, mossa csak ki az utolsó maradékát is belőlünk az idegenekkel és sötétebb bőrűekkel szembeni gyűlölködésnek.