fenyőtinórú

Most kezdődik a szezonja a fenyőtinórúnak, egyik nagy kedvencünknek: ma reggel bele is futottunk néhány példányba. A legtöbb erdei gombát egyszerűen vajon párolva készítjük el; lehetőleg nem keverjük a fajokat, nem teszünk hozzá semmilyen fűszert — csak tálaláskor, a tányéron sózzuk (az ugyanekkor hozzátett frissen őrölt tarkabors és/vagy pár csepp citromlé mindig szépen kontúrozza a gomba-ízeket), és lehetőleg valamilyen nagyon egyszerű tésztát eszünk hozzá, hogy a saját, egyedi, utánozhatatlan ízvilágát semmi se befolyásolja. A tejföl is jóbarát ilyenkor. A fenyőtinórú ragacsos-nyúlós kalapbőrét le kell húzni, az idősebb példányok szivacsos termőtestét érdemes lefejteni. Nehogy áztassuk: hámozás előtt mossuk, és úgy, hogy minél kevésbé szívja meg magát vízzel, a csöves teremőtestről inkább csak szárazon, durva ecsettel szedjük le a föld- és avartörmeléket. A serpenyőben a fenyőtinórú sok levet ereszt; ha lassan elforraljuk (egészen addig, amíg a karamellizálódás meg nem legyinti), akkor a maradék nedvesség a vajjal együtt csodálatos állagú kocsonyás réteget alkot, ami a tésztával remek kapcsolatot létesít.

Zenének pedig íme Ottorino Respighi (1879–1936) Róma fenyői című szimfonikus költeménye (1923–24). A verismo akkoriban immár ellankásodó lejtőjén áll, útban a filmzene felé; az a kategória, amire „talán az ember magától nem megy be” ( (c) Vidovszky László); s valóban, eléggé édesség-gyanús a portéka, ám, van egy apró pontja, ami ugyan épp giccs-szempontból elég problematikus, máshonnan nézve viszont a világ egy kétségkívül extremális pontja: a felvételen 15’30”-nél madárcsicsergést hallani! De honnan jön a hang? Bizony, ez az első zenemű, amelyik a zenekari hangszerek mellett hangfelvételt használ. A partitura meg is adja, melyik kiadó melyik madárhang-lemezét kell bejátszani. Csakhogy annak idején kizárólag mechanikus tölcséres gramofonok léteztek; az elektromosan készült felvételek és elektromosan erősített lemezjátszók csak 1925-ben jelentek meg. Képzeljük el az előadást: a színpad közepén, akusztikailag a legjobb helyen elindítanak egy tölcséres gramofont! Ott fütyül ki a madár a nagy fényes-fodros, rókagomba-alakú réztölcsérből!