Egyik dunántúli nagyvárosunk legjobb, egyáltalán nem olcsó éttermében mondta így a főpincér, az első két mássalhangzót gondosan szeparálva (be is vettem azonnal e hangalakot a mindennapi szótáramba, az „ifon” mellé: élvezet komoly képpel nézni a kiejtés-csőszök elkerekedő szemeit).

Az internet tele van eme klasszikus olasz krumpligombócka, a gnocchi gyatra receptkéivel; pedig Lénárd Sándor zseniális római szakácskönyvében, Tandori Dezső és Tandori Ágnes fordításában a 76. oldalon ott az autentikus változat — a legegyszerűbbnél nincs jobb. „Hámozzuk meg a főtt burgonyát, törjük át, gondosan gyúrjuk össze ötödannyi liszttel. A tésztát sodorjuk hüvelykujjnyi vastagságú, hengeres rudakká, melyeket 1-1 centiméteres darabkákra vágunk. A sodratokat avagy nudlikat — a szokás szerint — egyik végükön az ujjunkkal vagy villával (ez a mutatósabb) kissé belapítjuk. […] bő sós vízben főzzük; […] amint a nudlik a felszínre bukkannak, már készen is vannak”.

A tojás erős szaga nélküli tiszta krumplitészta a legnemesebb kísérő az enyhe és magasztos ízekhez. Például amikor egyik ősszel szürke tölcsérgombákat találtunk, a vajon párolt, finom parfümű gombaszeletek kedvéért nem sajnáltuk az időt rendes házi gnocchira; amíg elkészült, volt ideje a könnyed olaszrizlingnek ünnepire hangolni az ízlelést. A mellékelt képen pedig nem az ősz, hanem a koranyár egyik sztárja, vajon sült spárga került a nudlikra, pirított tökmaggal, friss fokhagymával és friss bazsalikommal (a zöld szósz a spárga-szálak letört végeiből készült: hámozva, finomra szeletelve főzve kevés vízben, némi tejszínnel pépesítve).

Lénárd Sándor Európában született, és élete 1/3-át Dél-Amerikában töltötte. Mauricio Kagel pont fordítva (kerek szemek :), Dél-Amerikában született, és élete 2/3-át Európában töltötte. Ezt a csodálatos darabját / filmjét épp akkoriban csinálta (1962), amikor Lénárd Sándor a római szakácskönyv eredeti, német nyelvű szövegét írta.