Az utcánkban áll a képen látható almafácska: valószínűleg egy elejtett magról kelt, senkié, vadon nő. Tavasszal virágzik, júliustól októberig pedig ehető a gyümölcse — kicsi, kukacos, darázs- és madárrágta, de mindig friss, minden héten más, eleinte savanyú, ősszel édes, de már kásásba hajló — mindig nagy öröm elfelé menet egyet leszedni és elmajszolni. Idén szeptemberben a feleségem épp arra járt, és látta, hogy egy apró szegényember ül a felső ágon, és az utolsó elérhető szemig a nejlonzacskójába szüreteli a termést. Az egész együtt lehetett vagy két-három kiló, a minősége miatt eladhatatlan, az árát pedig feleannyi idő lett volna összekoldulni, mint ameddig a szüret tartott — de hát mennyivel nagyobb öröm találni valamit, és nem megalázottként kéregetni. Mennyivel nagyobb öröm a fa kérgén ülni, mint a pláza lépcsőjén. A dolog teljesen rendben van.

Ez az írásom viszont a copyrightról szól. Arról, hogy a szerzői jogvédelem nagy, kövér gazdagemberként ül az almafánkon, és minden termést a zsákjába töm. Nem játszhatjuk nyilvánosan ingyen a saját zenénket, nem fénymásoltathatjuk, nem idézhetünk szabadon másoktól. Az alábbi hangzó példa Jacob Obrecht (1458–1505) egy miséjéből való. Miközben több, a misében cantus firmusként feldolgozott gregorián dallam köti a kompozíciót Szent Donáthoz, holland népdal és adventi antifona idézése adja meg konkrét társadalmi beágyazottságát (halotti megemlékezés), azonközben az egész mögött, csupán néhány helyen kibukkanva ott áll az idősebb pályatárs, Johannes Ockeghem (c.1410–1497) Mária-miséje (M. Ecce ancilla domini). Elképzelhetetlen lenne ez ma.

Ma — hála a hangfelvétel feltalálásának — állandóan mindenhol zene szól; ugyanakkor mintha nem lett volna még ennyire zeneietlen, már az orvostudomány és pszichológia által is diagnosztizáltan elsüketülő időszaka a történelemnek. Nem a tulajdon és kereskedelem világából kéne először kiszabadítani a hangokat ahhoz, hogy javuljon a hallásunk? Talán, ha ezen keresztül az egyes hangok értékesebbekké válnak számunkra, akkor a zaj ellen is elkezdünk fellépni. Keresem a vadon növő almafákat.