A mákosnudli fantasztikus dolog. És rájöttem, hogy a diszkont-láncok konyhakész „gnocchi”-ja a legjobb alapanyag hozzá. Forró vízben két perc alatt kifő, és utána aranyló, nedves mázként folyik szét rajta a vaj és a méz, és ragasztja hozzá a nagy mennyiségben ráöntött darált mákot.

A mákosnudli Surányi László kedvenc étele: azt mondta, hogy gyerekkorában mindig ezt kérte születésnapi ebédre. Persze annak idején édesanyja, Surányi Magda, a neves szláv nyelvész-szótárszerkesztő nyilván nekiállt krumplit főzni, tésztát gyúrni, mákot darálni a hokedlira csavarozott kis öntöttvas darálóval, nem úszta meg azzal, hogy leugorjon a diszkontba és vizet forraljon egy kislábasban.

Surányi László írásaiból itt most — az oldalam titkos zenei irányának megfelelően — csak valami zenéről szólót linkelek be. Magyarországon nincs súlyához méltó fogadtatása Schönbergnek, pedig ő azon kevesek egyike, akin nagyot fordult a zenetörténet. Az avantgárd tizenhárom éves koromban magával ragadott. Az elektronika miatt először Stockhausen volt a kedvenc szerzőm, tőle jutottam vissza hamarosan Schönbergig. Itt pedig Schönberg II. vonósnégyese,  egy másik bolygó levegőjével. Azon a bolygón bizony magam is egyre gyakrabban megfordulok; már azt is tudom, hogy ott melyik vulkán tövében lehet mákosnudlit kapni.