Ez a vírusos helyzet lefagyasztja az ember agyát. Nem elsősorban az aggódás miatt, hanem mert nehéz hirtelen újratervezni a tevékenységeket — ezért nem csak, hogy bénázom, de alkalmazkodni is kell mindenki más bénázásához is. Beállva a sorba persze elmentünk délelőtt bevásárolni — az utóbbi években abszolút rászoktunk arra, hogy alig tárolunk kaját itthon, pedig szinte mindennap főzünk; de így szinte soha semmit nem dobunk ki, kevesebb áramot fogyasztunk, mert nem fagyasztunk, kevesebb megmolyosodott száraz dolgot kell kidobni, több hely marad a konyhában, támogatjuk a kiskereskedelmet, satöbbi.

De hát most vissza kellett fordulnunk a fagyasztóládák és spájzok 20. századi világába — és újra megkezdtük a molyok táplálását is. A vásárlás végén betértünk kedvenc kis ázsiai élelmiszerboltunkba a Szépvölgyi út legalján, és vettünk többek között fagyott rákot és lime-levelet. A képen a vágódeszkán fagyoskodó kis rózsaszín kukacka a rák potroha, lágyan veszi körbe a szárított lime-levél.

És ím, ezt ettük ebédre, az elkészítés kánonja az alábbi: „felhasogatni vékony szálkákra sárgarépát, paszternákot, póréhagymát, krumplit; chili-karikák, citromhéj, gyömbérszeletek és néhány lime-levél társaságában tíz perc alatt roppanósra főzni, azután bele egy maréknyi rák, kis só, szezámolaj, pár perc után kész, már csak citromlé kell bele”.

Saját, alkalmi kompozíció, akárcsak ez: Bach: rák-kánon a „Zenei Áldozatból”  — de a levest nem lehet visszafelé főzni sajnos; a péppé főtt rákok között a végén beletett répa kemény marad, bármilyen áldozatosan állunk is a tűzhely mellett.