Börzsönyi erdei kisházunk előtt egyik júniusban összegereblyéztem az avart, majd leültem olvasni a levélkupac mellé. Gondolataimba merültem, néztem ki a fejemből, anélkül, hogy láttam volna bármit is a külvilágból — de egyszercsak a szemlencsék ösztönösen elkezdtek fókuszálni: egy vadgesztenyényi rücskös fekete golyóbis pihent a kupac tetején. Nyári szarvasgomba volt: életem első szarvasgombája. Csináltam is hozzá egy sniccer pengéjéből egy kis gyalut, amivel hajszálvékony szeleteket lehetett vágni belőle; meg is ettük két részletben, vajban megforgatott tésztára (persze csak csúcs-minőségű olasz jöhetett szóba) illetve roston sült csirkemell-szeletekre rágyalulva. A szarvasgombát nem szabad főzni, csak a legvékonyabbra szeletelve a már kész, az ízéhez méltó környezetté formált ételre tenni. A következő két évben is találtunk a ház előtt évente egy-két gumót; de azután a vaddisznók rákaptak, s már minden nyár elején csak a mély túrások jelzik, hogy ott volt a drága termés.

Pár évvel még mindez előtt, az egyik közeli vadmálnásban megismerkedtünk egy torzonborz alakkal, akiről kiderült, hogy az alattunk lévő egyik telek új tulajdonosa, aki elsősorban nagybani szarvasgomba-gyűjtésből él, még valami arra alapozott vállalkozásban is benne van. Pribil Gyuri volt: neves blues- és rockgitáros. Alapjában jóban voltunk, egyszer el is mentem egy koncertjét meghallgatni, és teljesen lenyűgözött színpadi jelenléte, technikája: nagyon nagy zenészt ismertem meg benne. Hogy háza (lásd a képen) annyira közel volt a miénkhez, az azért nem volt mindig felhőtlen öröm, néha nagyon hangosan ordított a zene odabentről, még veszekedtünk is miatta. 2013 októberében olvastam az interneten a halálhírét: éjjel a faluban nekihajtott egy villanyoszlopnak. Akkor döbbentem rá, hogy mennyire megszerettem őt, halála nagyon megérintett. Az akkor azonnal írott darabomban a furulya és az analóg szintetizátor hasonló utat tesz meg, csak ellenkező irányban: a furulya a fehérzajban fürdő magas hangoktól a szaggatott indulatig, a szintetizátor fordítva. A két játékos teljesen magának játszik, kivéve a középső találkozás egy percét, amikor a két hangszer vezérli egymást rövid ideig.

X,

azaz iksz: két út, amelyik egymást véletlenül keresztezi, alapjában független, de valamelyest hat egymásra. Két eltérő típusú anyag, két világ. Egy holdtalan kismarosi éjszakának az emléke, amikor az erdő neszei közé Pribil Gyuri gitározásának a foszlányai keveredtek. Kint maradtam a sötét teraszon: itta a fülem a semmibe hajló, keresgélő dallamtöredékeket. Ahogy Gyuri a józanság partjait már messze elhagyva érzékelte a gitárt, az éjszakai levegőt és saját létét. Hangjain át pedig én az enyémet.