Ez itt a miszlai Szent Vendel szobor — ‘Isten dicsőségére és Szent Vendel tiszteletére állította Fazekas Mihály és neje, Barna Julianna, 1903‘ — és bár egyre ferdébben, de még áll a templom kertjében. Mise havonta egy van: június 23, július 26, augusztus 23, szeptember 27, mindig 11:45-kor. A kulcslyukon benézve látszik a selyem terítővel a por ellen letakart főoltárból egy pici, a csillár alja; az oltárkép nem kivehető. A templom kertjében hajdan hatalmas fenyők álltak, de úgy tűnik, kiszáradtak: csak fél méteres átmérőjű, a talajszinten elvágott rönkök maradtak; mellettük új kis fenyőcsemeték, még rajtuk a bolti cédula — de már mindegyik száraz. A falu házainak a többsége düledezik, bár még jó részük lakott. Sok előtt állt régen fenyő, most már csak a szerencsésebbek élnek közülük. A táblák nagy részén parlagfű-özön; mindenütt hódít a vaddohány. Elég halál-szagú minden. Szedtem egy marék hullott szilvát és vackort.

Vendel kultusza a 15. század elején terjedt el; legendája szerint a 7. századi skót herceg koronáját eldobva zarándoknak, pásztornak, remetének állt; a környék gazdái hozzá vitték gyógyító áldásra beteg állataikat.

Rajeczky Benjámin ciszterci szerzetes (1901–1989) nem csupán a hazai gregorián-kutatás elindítója volt, hanem életének minden szakaszában valami régi, világháborúk és nagykereskedelem előtti derűs világ nyitottságát és vitalitását sugározta maga körül. Nyolcvanéves volt, amikor síelni tanította a mátraverebélyi ifjú káplánt. Jó szeme gyűjtötte a világ vidám apróságait; ő mesélte, hogy egy faluvégi Vendel-szobor talapzatán olvasta az alábbi feliratot:

‘Szent Vendel, barmok védőszentje, könyörögj érettünk!‘

Talán még letörött kézzel is megy neki. Amint elnézem a klímaváltozás miatt megsülő, a hazai településpolitika miatt is lehetőségeit vesztő (mikor is hallottuk utoljára a parlamentben a vidéki képviselők szájából értelmes ötleteket az őket delegálók érdekében?), hajdan virágzó falut — azt hiszem, szükség is van rá. De mi az, hogy ‘könyörögjön érettünk’? Az, hogy amíg ő imádkozik, addig mi hülyülünk tovább? A közbenjárás — azaz a közvetítés közvetítésének közvetítése — intézményének későközépkori feltalálása mögött sajnos felsejlik ez a mozzanat (v.ö.: lehet-e imádkozás közben pipázni). De minden dologból igyekezzünk a legintenzívebb lehetőséget kiaknázni: jelentheti azt is, hogy amikor közbenjáróként tekintünk Vendelre, akkor elismerjük, hogy felettünk áll. Hogy követendő példának tartjuk azt, hogy a magány, a nincstelenség, az állatok közelében élt élet értékesebb számára, mint a pénz és a magas származás. És nem valami jövőbeli, a pokolban szenvedők kínjaitól boldog mennyország délibábja miatt: hanem a létezés legtisztább örömét keresve.