Egy fél fej hagyma nagyon finomra vágva (katona koromban, 1982. májusában a kapolcsi tölgyek alatt a szintén sorkatonai szolgálatát töltő X. Y. hévízi mesterszakácstól tanultam meg hagymát vágni: rajta kell hagyni a gyökeres törzsökét, és a barnult leveleitől megtisztított fél hagymafejet, lásd a képen — a vágási síkra fektetve — a hagyma növési irányával párhuzamosan úgy kell sűrűn bevagdalni, hogy a nagyon éles kés csak a hagyma csúcsánál érjen le a deszkára, a gyökeres végnél egy két milliméteres sziget egybentartsa az egyik irányban beirdalt fejet; ha kész, akkor a növési irányra merőlegesen vágjunk, talpig eresztett késsel; a fej utolsó harmadához érve gyökérrel felfelé fordítva vágunk le 5–6, kis kockára hulló szeletet, majd az eredeti irányban fejezzük be a szalámizást), rátéve olívaolajra egy babérlevéllel együtt; elkezdeni pirítani, és rátenni egy evőkanál lisztet; amikor elkezd barnulni, hideg vízzel felönteni, chilit és pirospaprikát tenni bele, negyed órát lassú tűzön forralni. Majoránna, meg ilyenek jöhetnek bele; végül só, pár evőkanál Worchester-szósz és egy kiskanál borecet. A forrásban lévő levest jól megkavarni, hogy sebesen örvénylő legyen, és beleengedni fejenként egy tojást (sajnos a tojás minősége lényeges). Három perc múlva kész. Mivel ma volt a boltban az év első medvehagymája, ezért egy marék apróra vágott medvehagyma volt a mai leves ékessége. Nagy, megvajazott kenyérkockákat ettünk hozzá.

Mindez a „Bach in the Subways” müpás koncertje után volt, ahol Pétery Dórával mindketten játszottunk (és még Bojta Zsuzsi és Kéringer Laca énekelt, Bozzai Balázs hegedült, Szászvárosi Sanyi gambázott, Pétery Melinda pedig táncolt, barokk szobrok kegyes gesztusait utánozva). Az egyik műsorszám a 78. kantáta egy áriája volt; most ide linkelem az egész kantáta egy lemezfelvételét. A kantáta első tétele egy passacaille: lefelé haladó kromatikus kvartkitöltő basszussal, a francia barokk operák tipikus felvonás-záró tánca. De hát milyen felvonás záródik itten, rögtön a kantáta elején? Bizony, a gyászos hangulat alapján valószínű, hogy a mi életünk földi felvonására gondolt a Márciusi Mester, akinek e Müpában landolt aluljárós fesztivállal ünnepeljük a földi életének — a nyitányát. Amúgy nehezen tudom elképzeni, hogy a tojás, a hagyma, a chili páratlanul gazdag misztériuma ne fogta meg volna őt is: hisz’ sörcsap állítólag volt a lipcsei ház lépcsőfordulójában. A leves elé persze sört ittunk amúgy, pedig nem túl sokszor teszünk ilyet: SDG.