i. nagy fej, szépen zöldellő káposzta néhány külső levelét leszedni, azokat 7–8 centi széles csíkokra vágva forró vízben negyed órát puhítani, majd kivenni a vízből

ij. darált marhát, száraz zabpelyhet, nagyon apróra vágott vöröshagymát, olívaolajat kevés só, római kömény, zöldcurry, kínai ötfűszer fűszerezésével jól összekeverni; a pép evőkanálnyi kupacait betekerni a megpuhított káposztalevél-csíkokba (a tojást mellőzni; túl erős lehet az illata egy ilyen finom költeményhez)

iij. a hengeres kis tekercseket betenni egy nagy lábosba, egy rétegben, a közeiket kitömni durvára lereszelt nyers káposztával; ráönteni a levelek főzővizéből annyit, hogy épp csak ne lepje el; hozzáadni egy-két babérlevelet, pár szem borókabogyót

iiij. egy szűk órát lefedve főzni a lehető legalacsonyabb tűzön: épp csak gyöngyözzön; végül egy nagy csokor friss kaprot apróra vágni és rátenni

v. tejföllel meglocsolva megenni: de előtte ízlés szerint chili-olajjal vagy frissen őrölt rózsaborssal felcicomázni

vj. mivel a ma készült portréképen (l. fenn) a káposzta leginkább a xv. Lajos-kori rokokó ornamentikát idézi, ezért a káposzta megevése után (nem nehéz étel, ellentétben a hagyományos töltöttkáposztával) és a jövedéki termék (kávé) megivása után ajánlott xv. Lajos-kori rokokó zenét hallgatni; a szerző, J. B. de Boismortier eredetileg jövedéki adószedő volt (de azt hiszem, mindenki jól járt vele, hogy pályát módosított); a hat ajánlott darab pedig fuvolakíséretes csembalószonáta (nem fordítva!)